Varjunemzetség Olcsó

Kós Károly krónikának nevezi ezt a legkedvesebb, legjellemzőbb könyvét. „Nem regény, nem is történelem – írja. – Nem kitalálás, de nem is valóság. Csak néhány szál virág…” S feleségének ajánlja „ezeket a régifajta, sovány, köves földben termett, erdők alján, hegyek között, az örökké élő múlt porából született virágait Kalotaszegnek”.
„Kalotaszegi krónika” – ezzel a címmel jelentek meg Kós Károly szépirodalmi munkái kilencvenedik születésnapja alkalmából, 1773-ban, s ez a cím leginkább a Varju nemzetségre illik. Nemcsak a szerző szóhasználatában, hanem úgy is, ahogy a megjelenése óta eltelt félszázad leforgása alatt az irodalomtörténetbe és a köztudatba átment.