Rigódal – Kónya Lilla Szuper akció

Kónya ​Lilla harmincnégy éves. Túl van tehát azon a koron, amikor az első, zsenge impressziók versbe – akármilyenbe – kívánkoznak. Verseit hosszú és nehéz évek érlelték, sűrűsítették, keményítették. Ha egyik-másik keserű: a küzdelmes esztendőktől az. Nem illik ide, s magam is kissé viszolygok a költészet egyenesági leszármaztatásától, mégis jeleznem kell: a korán elment Kónya Lajos lánya. Magyar-orosz szakos tanár. Tanárként nem tud elhelyezkedni – könyvtáros a Központi Szabó Ervin Könyvtárban. Tanítani szeretne. Fordítani. Átadni, szétosztani valamit abból, amit örömmel csinál. Kitűnő ízléssel válogat és fordít oroszból. Én azonban verseit érzem jelentősebbeknek. Nemes hagyományt folytat: sok mindent tud a versről, a versírásról, mint mesterségről is; programja, vagy inkább anyanyelve az érthetőség. Fiatal létére sem vallja azt a ma roppant divatos teóriát, hogy bonyolult korunkat csak bonyolult eszközökkel lehet kifejezni. Némelyik verse olyan, mint a vadmadár hangja: nyers, tiszta, természet-diktálta hang. Verseivel, szerénységében, sokáig nem jelentkezett az irodalmi közvélemény előtt. Ezért szeretném kézenfogni, kivezetni a függöny elé, hogy hitet adjon neki a közönség, amely mindig jelzi, ha egy hang, egy mozdulat, egy szó utat talál a szívéhez. Hiszem, hogy lesznek majd összeverődő tenyerek. Rab Zsuzsa