Amikor mindenki lelkesen kiáltozik, hogy „Ez az!”, meg „Bravó!”, egy fivér csak odaólálkodik, és halkan annyit mond: „Nem rossz, öcsi” (vagy épp hugi). Hát igen, a fivérek nem túl meggyőzőek az érzelemnyilvánításban, de a szívük mélyén a végsőkig hűségesek maradnak hozzánk, és azonnal rohannak, ha a tesó bajba kerül. Ennek a kis könyvnek az idézetei mindent elmondanak erről
- és legfőképpen köszönetet mondanak a közös örömökért, emlékekért a bátyónak. Hisz nekik is tudniuk kell, mennyire szeretjük őket!
