Rendeld meg most A madrigál és a velencei iskola

Hol sírok, hol dalolok: sorsom mi lehet?
Félek, remélek; a szorongás bennem
Sóhajjá, verssé lesz: szerelmem
Száz kínnal gyötri fájó szívemet.

Drága, szép arcod mindent megtehet:
Hogy újra fény ragyogjon fel szememben,
(Ó én boldogtalan, mivé is lettem?)
Vagy örök könnyekre ítélheted.

Elnyerve méltó helyét az égben
Arcod tán nem látja földi szemem,
Bár te vagy egyetlen napom, mindenem.

Kétség és félelem között kell élnem;
Nem tudom, ki voltam s mi lesz velem;
Tévelyegve járok s helyem nem lelem.

(Petrarca: Sorsom mi lehet?)