Olcsóbb Bartók Béla – Annie Müller-Widmann levelezése / briefwechsel 1935-1940 (kétnyelvű)

1929. január 30-án Bartók szerzői estet adott Bázelban, két magyar művész, Durigo Ilona és Geyer Stefi közreműködésével. A közönség soraiban ült egy fiatal karmester és egy sokoldalúan művelt zeneértő asszony, lelkes támogatója az új művészetnek: Paul Sacher és Annie Müller-Widmann. Ők ketten meghatározó személyiségeivé váltak annak az erős kapcsolatnak, mely a magyar zeneszerzőt, európai életének utolsó öt-hat évében, Bázel városához fűzte. Sacher, a karmester-mecénás, három kompozíció – három remekmű: a Zene húros hangszerekre, ütőkre és cselesztára, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre és a Divertimento – írására inspirálta Bartókot, Müller-Widmann asszony pedig világnézetük hasonlóságával és a muzsikus zsenijének azonnali felismerésével teremtett olyan légkört, mely a zárkózott mestert, kettejük levelezésében, a korabeli Európa súlyos alapkérdéseiről alkotott véleményének nyílt és világos kifejtésére késztette. Kötetünk – mely bizonyos értelemben testvérműve a zeneszerző és a karmester levelezésének – Bartók és Annie Müller-Widmann teljes fennmaradt levelezését publikálja a budapesti Bartók Archívumban, illetve a bázeli műértő asszony hagyatékában található dokumentumok alapján, eredeti német nyelven és a közreadó magyar fordításában. A levelek mondandóját Müller-Widmann asszonynak és egyik leányának, Aja Petzold-Müllernek emlékezései egészítik ki és teszik a 20. századi zenetörténet egyik fontos forrásává.