Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról? Outlet

Szerző: Dányi László A parlament 1993. május 11-én ratifikálta az 1991. december 6-án Kijevben aláírt magyar-ukrán alapszerződést, amely azt tartalmazta, hogy a szerződő feleknek egymással szemben nincs és nem is lesz területi követelésük…. * 1991. december 1-jén a mai Ukrajnában népszavazást tartottak a Szovjetunióból való kilépésről. Ezzel együtt Kárpátalján arról is szavaztak az emberek, hogy nyerjen-e Kárpátalja egy különleges státust, valamint arról, hogy szülessen-e Beregszász központtal egy magyar autonóm terület? Az emberek elsöprő többséggel mindkét kérdésre igennel szavaztak. Öt nappal később, 1991. december 6-án Kijevben Antall József, Magyarország akkori miniszterelnöke aláírt egy olyan ukrán-magyar alapszerződést, amely nem reflektált a népszavazásban megnyilvánult népakaratra, és amely örök időkre lemondott Kárpátaljáról. Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter eljárását a Magyarok Világszövetségének Elnöksége a hazaárulás minősített esetének nevezte… Ez a könyv a Magyarok Világszövetségének folytatásban közzétett, „Miért mondott le az Antall-kormány és az Országgyűlés a történelmi Kárpátaljáról? – A magyar-ukrán alapszerződés aláírása (Kijev, 1991. december 6.) és ratifikálása (Budapest, 1993. május 11.)” című tanulmány bővített kiadása. Dr. Dányi László elemzése rendkívül alapos és hiánypótló: egy nélkülözhetetlen műfajt teremt meg a jelenkori magyar újságírásban és politika-tudományban. * „… Magyarország visszaillesztését elszalasztó kormányzati tevékenységgel foglalkozik, ennek részletes s nagyon korrekt módon minden irányú földolgozását végezte el… Dányi Lászlónak – ez kiderül a könyvéből – határozott véleménye van az elszalasztott magyar lehetőségek felelőseiről, akik gyakorlatilag avagy gyávaság, vagy árulás miatt oly sok kárt okoztak a ma élő magyaroknak. Az a tény, hogy a lehetőségek föl nem ismeréséről (azaz politikai tehetetlenségről és középszerűségről) van szó, vagy emberi gyávaságról, vagy még ezeknél is súlyosabb tényezőkről, utólag elvileg már nem számít. Azonban e tényezők bemutatása mégis fontos, ugyanis a történelem mindig hoz valamilyen lehetőséget. Dányi László könyve – több más fontos szempont mellett – e megközelítésből is nagyon jelentős alkotás. Bemutatja a jelenkor olvasóinak (politikusoknak és a tömegeknek egyaránt), hogy soha nincs veszve semmi – kivéve akkor, ha mi magunk mondunk le arról, amit esetleg el tudnánk érni. Historia est magistra vitae.” (Raffay Ernő történész)