„Hallottam sírni a vasat,
hallottam az csőt nevetni.”
Senki sem ír így verset József Attila a mi legkisebb királyfink, a mi csodagyerekünk, a világköltészet legnagyobbjainak egyike. Csoda-agyával csoda-verseket írt, s ezt évtizedek óta próbáljuk fejtegetni, értegetni. Minden új rés, amelyen elporladt lelkébe látunk, új remény nékünk. A lélektan is próbálta feszegetni ezt a rést. Attila egyik hagyatéka a Rorschach-teszt, amelyet Kozmutza Flóra 1937 – a halálos év – februárjában vett – ír fel, s ezután a költő életre-halálra szerelmesen kapaszkodott belé. Flóra is úgy tekintette a Rorschach-teszt hagyatékot, mint valami kulcsot a rejtélyhez, amelynek természetesen nincs, nem is lehet megfejtése, de amelyet szívesen dédelgetünk. Bő tizenkét évvel ezelőtt dr. Bagdy Emőke és dr. Láng Iringó kitűnő elemzéssel járt e nyomok után, megfejteni a lélektani dokumentumot. Most prof. dr. Udvardi József, Svájcban tanult és Nizzában élő barátunk nyomozatát adjuk közre ebben a kis könyvben. Udvardival tanítványai voltunk Flórának, s Jóska megrendülten vette kezébe a Flórától reá testált eredeti, éppen a felénél félbemaradt tesztet. Alaposan, költőileg is értően járt el, a klasszikus módszer szerint nem kevesebb, mint harminckétezer ötszáznyolcvan egybevetést végezve. Megrendítően érdekes-értékes látleletet készített, természetesen a mindig megmaradó titok settenkedő jelenléte mellett. Mégis, úgy gondoljuk, Attila nyomaiban mindig arany van. Megcsillan az „eszmélet”, önmaga magyarázata:
„Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.”
