„2000 nyarán Kecskemét egyik könyvesboltjában dedikáltam a könyveimet, s a bolt vezetőjével a könyvvásárlói szokásokról beszélgettünk
- kérdeztem tőle. „Nem.” „Akkor írok egyet.”
- válaszoltam, s 2001 nyarára sikerült beváltani az ígéretem. Így született meg a könyv azoknak, akik utálnak olvasni.”
| Ekkor hangzott el a számomra emlékezetes mondata | „Attól őrülök meg, mikor bejön valaki, és azt mondja, ajánljak valami könyvet olyannak, aki utál olvasni!…” „És nem tud mit ajánlani?” |
