Charles Darwin Legjobb ár

Charles Darwin 1831 és 1836 között hosszú, világkörüli tengeri úton vett részt. Hazatérve, egy olyan forradalmian új tudományos elmélettel állt elő, amely alapjaiban rendítette meg a kor elfogadott világszemléletét. Nem kevesebbet állított „A fajok eredete” című művében, mint hogy a növények és az állatok nem Isten hatnapos teremtő munkájának az eredményei – hanem évmilliós fejlődés, alkalmazkodás és kiválasztdás nyomán alakultak ki.
Az egyházat és a vallásos érzületű közvéleményt valósággal sokkolták Darwin nézetei. Heves vita robbant ki: érvek és ellenérvek, személyeskedő támadások és gúnyos kritikák záporoztak hosszú éveken át. Ezt a nehéz időszakot a tudós vidéki házába visszavonulva vészelte át, s közben megírta másik híressé-hírhedtté vált könyvét. „Az ember származása” – ha lehet, még nagyobb vihart kavart, mint az előző mű.
Darwin, új könyvében néhány mondattal félresöpörte az ember magasabbrendű és kiválasztottságát hirdető korabeli nézeteket.
Érvek, példák sokaságával bizonyította, hogy az ember éppúgy a természet része – vak erőnek kiszolgáltatott és alkalmazkodásra kényszerített – mint bármely más élőlény a világon. Kortársait azonban leginkább azzal a kijelentésével botránkoztatta meg, mely szerint: az ember és az emberszabású majmok egy közös ősi fajtól származnak – mint ahogy a világ minden élőlénye visszavezethető egy többszáz millió évvel korábbi közös „organikus prototípusra”.
A viták ismét fellángoltak, de amilyen hevesek voltak, olyan hamar el is ültek. A bizonyítékok hatása alatt a tudományos világ egyre inkább elfogadta Darwin elméletét. És hamarosan behódolt a közvéleményt is. A darvinizmus a modern, 20. századi természettudományos gondolkodás egyik legfontosabb alappillére lett.
Maga Darwin – akit sokan merész és konok, semmiféle tekintélyt el nem ismerő újítónak tartottak – a valóságban visszahúzódó, csendes, szolid ember volt, aki csak a családjának és tudományos munkájának élt. Ez a könyv felidézi a nagy tudós alakját, és végigköveti pályáját: az izgalmas kutatómunka, a nagy felismerések és a fáradhatatlan bizonyítékgyűjtés több évtizedes történetét.