Akciós ár Kóstold meg és vegyél el!

Az igazi nagy séfek között kevés nőt találunk, de ki főz mindennap a konyhákban? Általában a nők, természetesen. Évszázados hagyomány? Vagy csak a feladatok megosztása? (A szemetet a férfi viszi le, mint tudjuk.) Lehet… A tűzhely mellett álló háziasszonyok közül sokan azonban nem úgy tekintenek erre a feladatra, mint valami rabszolgamunkára. Igaz, főzhetünk pusztán praktikus okokból – hogy ne haljunk éhen, erre is szükség van. Ragadjuk is meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjunk a spagetti feltalálójának (vagy feltalálónőjének?)! Főzhetünk azonban kedvtelésből is, a magunk és mások örömére. Kell-e jobb motiváció, hogy belevessük magunkat egy vacsora elkészítésébe, mint az, hogy olyasvalakinek alkothatunk, akit szeretünk?
– Szerelemből csinálja – halljuk gyakran. Valóban, a főzéshez kell bizonyos nagylelkűség. Ráadásul amikor álmaink férfijának főzünk, ez az „adni magunkból” érzés még különlegesebb felhangot kap: saját kezünkkel gyártunk valamit, amit lenyel, így egyszerre gondoskodhatunk a táplálásáról (igazi anyai feladat), és megérinthetjük testét az egyik legérzékenyebb szervén, a száján keresztül (ez a szerető szerepe).
Az elkészítés után következhet maga az étkezés, ami szintén érzelemgazdag dolog, hiszen mindenekelőtt a megosztozásról szól. A francia copain (barát) szó eredete (pain = kenyér) is arra utal, mi az igazán fontos minden baráti vagy szerelmi kapcsolatban: megosztani a kenyeret. Amikor valaki a társának főz, az étkezés sokkal összetettebb jelentést hordoz, mint egy egyszerű kenyérdarab.