Ajánlat Mindig van tanú

– Én estem magának? – hördült fel Pusztai. – Már ne mondjon ilyet. Hát ki riszálgatta nekem a farát? Ki kacsintgatott rám?
– Nem így volt, nem így volt – zokogott Bókáné. – Az Ernő, akarom mondani a Pusztai kartárs mondta, hogy itt a jó alkalom, használjuk ki. Mert sosem tudtunk lakást szerezni. Én mondtam neki, hogy ne csináljuk, mert ebből baj lesz. De aztán elkezdte, én meg már nem voltam eszemnél. – Arcán végigcsorogtak a könnyek, két kezével takarta el:
– Most mit gondolnak rólam?
Vári nem bírta tovább:
– Elég! – ordította. – Mit kell itt még tisztázni? Menjenek ki mind a ketten, és várjanak kint, míg hívjuk magukat.