Ajánlat Késsél soká, örök tél! – Varga Domokos

Varga Domokos költeményei Álmodom: nyitok be és a banda röhögve-ríva ugrik nyakamba, köztük Kismagdus, akit pólyásan hagytam ott, hogy két évig ne lássam, s most körültáncol s irtó kíváncsi, ki ez a szőrös, nagyorrú bácsi… S a többi hasát fogva kacagja, Hát ki, te buta, hát ez az apja! Így lesz? Félek, nem. Fájó okoknak miatta állnak csak és zokognak, feldereng bennük a semmivé lett, rettentő boldog hajdani élet, most sejtik csak meg, jaj, mit vesztettek, testük az iszonyattól reszket meg, s szemükben két év kínja, haragja sikoltoz némán: Rossz, rossz, rossz apja! (1957. dec. 24., a börtönben)