H.G. Wells. A szív titkos kamarái. Fordította Kiss Dezső. Budapest. Franklin Társulat (ny.). 256 p. Fűzött egészvászon. (H. G. Wells művei). // Részlet a könyvből:
Az orvosi tanács.
A szobalány igen hűvös természetű, ifjú hölgy volt, aki megszokta, hogy olyan beteg embereket bocsásson be a rendelőbe, akiknek minden a terhükre van, még a saját esernyőjük is. S ezért az se hozta ki a sodrából, hogy az idegen úr olyan arccal kérdezte tőle otthon van-e Martineau doktor, mintha e névre keserűvé válna a szájaíze. A szobaleány szinte észrevétlenül megszabadította az esernyőjétől s a kabátját, meg a kalapját igen ügyesen odavarázsolta a tömör mahagóni ruhafogasra.
– Szabad a nevét tudnom, uram? – kérdezte aztán és kinyitotta előtte a rendelő-szoba ajtaját.
– «Hardy», – szólt a látogató és aztán, szinte habozva, mintha kissé utálná három esztendős nemesi címét: – «Sir Richmond Hardy!»
Az ajtó halkan bezárult mögötte és ő egyedül állt a nagy és hűvös, közömbös tekintetű szobában, amelybe a külvilág minden ideg- és lelkikórsága bezúdult, mielőtt útját lelné a kiváló szakorvoshoz. A szoba zavaros szürkeségét nemhogy enyhít tette volna, még jobban felfokozta egy virágváza, amelyben nárciszok sárgultak, formás könyvszekrény, amelynek polcain bekötött folyóiratok és avult orvosi szakkönyvek sorakoztak, a falakon néhány skót tájkép, három nagy karosszék, antik francia óra és egy bronzba öntött, táncos Faun. Mind e tárgyakból hiányzott az egymáshoztartozás eszméje.
