Részlet a műből:
„Reggel kilenc óra lehetett, amikor a Kalakua Avenue sarkán megállottam az egyik üres telken levő benzinkút előtt, hogy megtöltessem a kocsimat.
Hiába dudáltam, a kútmester nem volt a közelben. Bizonyosan megint beugrott egy kis tracsra a kínai lány virágüzletébe. Már többször megtörtént, hogy Ralphot, ezt a nagy darab, veres-szőke ír fiút, aki különben bajnoki rangban lévő base-balljátékos volt, dudaszóval kellett előcsalogatni a virágüzlet óriás páfrányainak árnyékából.
Nem volt sietős a dolgom, félbehagytam a dudálást. Az emberi élet boldog kis pillanatainak mindig nagy megértője voltam még akkor is, ha némi rendbontással járnak. A gyümölcspiac, ahova igyekeztem, nem szalad el a helyéről, igazán ráérek öt-tíz percet várni. Még jól is esik az a kis semmittevés itt a volán mellett. Ralp különben is barátom. Hadd szorongassa a gazember azt a pötty ferdeszemű kínai lányt. Fogadjunk, megint összekarmolt képpel fog megjelenni.
Unottan néztem körül a hatalmas üres telken, amelyet mindenütt szép rendesen felhengerelt kavics borított. Ezek az üres telkek mind egyformák.”
