Rendeld meg most Ahogy Csíkba megérkeztem

Nagy Imréről – mint könyvünk második része mutatja – még életében s azóta is sokan írtak, festészetéről szakcikkek, összefoglaló igényű tanulmányok jelentek meg. Ő maga 1954-ben és 1955-ben vetette papírra emlékeit; írása nem csupán művészi önportré: a világháborúkat és történelmi fordulatokat, forradalmakat és ellenforradalmakat, társadalmi változásokat átért nemzedék sajátságos története ez a könyv.
Utolsó kiállítása, amelyen még részt vehetett, 1976-ban – a halála esztendejében – Budapesten volt.
Művészetének s a helytállás nagyszerű példáját mutató, küzdelmes életének teljesebb megismerését is szolgálni kívánja ez a könyv, mert – mint éppen vele kapcsolatban írta le Ruffy Péter – ,,az egyetemes nemzeti hagyaték, egy nép öröksége csonkul meg azáltal, ha írni, sűrűn emlékezni restek vagy fáradtak vagyunk, s az új magyarországi nemzedéket szegényítjük el, ha gonddal és türelemmel nem építjük föl bennük azt a szellemi tornyot, amelyből kitekintve, végigpáztázhatják az egész látóhatárt”.