Végkiárusítás Amig egy asszony eljut odáig

Részlet a könyvből:
„Nyitány
– De szépen süt a holdvilág… –
– Selyemhajának minden szálát klön szőtték angyali ujjacskák… Selyemből, bársonyból, gyászfekete éjszakából… Selyemhajának szálaiba gubózta be magát a szívem, ott pihen most érte haldokolva, ebben a drága illatos fészekben… Pihegve lesi, mikor hajol föléje kíváncsi gyermekképen az áldott, édes, egyetlen – így beszélt a költő.
A zöld füvön ültek.
Köröskörül vén fák voltak, sűrű lombozatúak. Fák és füvek… Fenn a magasságos égen de szépen sütött a holdvilág. Tele volt a képe kápráztató ragyogással, mindenféle csalogató, csábító, édes csillogással. Azon az estén mindaz rá volt írva síma képére, amit összehazudtak róla, mióta áll a világ. És ömlött le a földre, vissza a földre a sok édes hazugság, beharmatozta szívüket. Láthatatlan ujjak pengették az ezüstös sugarakat a mennyboltozat és a föld között.”