Biztonságos fizetés A sintér

Geri megértő – bölcs, a helyzet magaslatának tudatát közvetítő mosollyal hajolt ki az ablakon, figyelte az életéért vergődő embert.
– Szóval? … Hol is van az a kulcs? … – Geri jobb kézzel, finoman mozgatta a volánt, balra, majd jobbra böcögtette. – Félre ne érts: nem nekem fontos! Én most úgy leküldelek oda, mint a pinty! Ha nem mondod meg, akkor is.
– És ha megmondom? – Péter vetődve hemperedett egyet.
Geri mosolygott. – Hát… azt most még így nem tudom eldönteni. Mindenesetre van valami halvány esélyed. Kezd némi szimpátiát ébreszteni bennem, ahogy ott keféled a földet.
A meredély széle már csak egy méternyire volt. Péter a hasán fekve vonszolódott a mélység felé, arcáról ömlött a veríték.
– Állj. – szólt vissza rekedten. – Megmondom.
– Hogy? … Nem értem.
– Megmondom!
Geri leállította a motort, kiszállt.
– Ez már beszéd, jóbarát. No halljuk.
– Menj hátra ezzel… Csak egy métert.
– Üm, üm – csóválta a fejét Geri. – Ott vagy a legjobb helyen, ahol vagy. Meséld el így.
– A helyzetem ellen nincs kifogásom. Nem látom a helyet, ahova tettem.
– Miért, hova tetted?
– Amikor kijöttem, elrejtettem arra a fűben.
Geri gondolkozott pár másodpercig. – Oké. – Beugrott az ülésre: a Ford hátra indult, majd blokkolt. Geri kiszállt, hóna alá vette a puskát.
– Indulj el arra a fa felé. – Péter áttekeredett, fejjel a fa irányába, – Amerre mutatok a kezemmel.
Geri lassan, oldalazva lépkedett, gyanakvóan figyelte Pétert s közben az irányt is.
– Kicsit balra. Úgy…Még…Még…
Geri hátrálva lépkedett. – Jó?
– Igen…Egy kicsit jobbra…Ott.
– Itt?… – Geri tekintetével pásztázta maga előtt a füvet.
– Még egy lépést hátra! – szólt erővel a másik.
Geri lépett – aztán felordított. A „fű” megnyílt alatta, vállig bezuhant valami értelmetlen, dohszagú semmibe; majd egy eszeveszett őserejű rántás újra kitépte a földből.