London 2012 – A XXX. NYÁRI OLIMPIAI JÁTÉKOK KÖNYVE Outlet

Azt mondják, vannak olyan történelmi pillanatok, amelyek annyira bevésődnek az ember emlékezetébe, hogy évek, sőt évtizedek múlva is tisztán emlékszik rá, éppen hol volt, mit csinált akkor, amikor meghallotta a hírét. Állítólag kevés amerikai van, aki ne tudná, hol volt a dallasi merénylet pillanatában, de talán a világ fele emlékszik arra is, hogy éppen mit csinált, amikor a televíziók megszakították adásukat a 2001. szeptember 11-i terrortámadás pillanataiban. Az utóbbi évtizedekben a magyaroknak (szerencsére) ilyen élményeik főként az olimpiai aranyérmekhez kapcsolódnak. Az ötkarikás győzelmek olyan eufórikus pillanatokat jelentenek még a sportot egyébként csak négy éve nézők számára is, hogy könnyebb néha visszaidézni, egy balatoni strand büféjében, egy belvárosi kocsmában ismeretlenekkel, vagy otthon, kettesben a televízióval ugráltunk egy-egy mámoros pillanatban, mintsem emlékezni egy rég nem látott osztálytárs nevére. A londoni olimpia nem egy ilyen felejthetetlen pillanatot hozott, amikor vagy azért izgultunk, mert a hónapokkal korábban már (toronymagas) esélyesnek kikiáltott versenyzőnk állt rajthoz, vagy azért, mert egy eladdig szinte ismeretlen, piros-fehér-zöldbe öltözött sportoló küzdött a legnagyobb sikerért. Mert aki látta Berki Krisztián gyakorlatát, valószínűleg sosem felejti el azt az ötvenkét másodpercet, amikor a tévé előtt levegőt sem mert venni, vagy nem mert autójával bemenni a Lánchídnál az alagútba, hogy meg ne szakadjon az adás. Aki látta Pars Krisztián versenyét, az valószínűleg vele együtt üvöltötte 80 méter fölé a kalapácsot. Amúgy ezerből legfeljebb egy ember nézne negyven percen keresztül hosszútávúszást – London (és Risztov Éva) miatt most ezt is a képernyőre tapadva tettük. Könyvünkkel, amely immár hatodik a sorban – hiszen az 1992-es barcelonai olimpia óta jelentkezik az Aréna 2000 Kiadó egy-egy ötkarikás kötettel -, arra törekedtünk, hogy a hagyományokhoz híven ezúttal is tárgyilagosan, minden fontos eseményt, eredményt összegyűjtve állítsunk örök emléket a Londonban szereplő sportolóknak. Ám ezzel párhuzamosan megpróbáltuk elrejteni a sorok között az élményeket, eufórikus, netán kicsit fájdalmas pillanatokat is, hogy ha valaki évek múltán leveszi a polcról a kötet, akkor újra átélhesse azokat a varázslatos momentumokat, amikor együtt kiabált a riporterrel, vagy nem mert bemenni az alagútba… Londonban a magyar csapat teljesítette legszebb várakozásainkat, sőt, felül is múlta azokat. Ha tetszik Önöknek a könyv, akkor ez valójában nem is a mi érdemünk, hanem azé a 154 magyar sportolóé, aki ott volt a brit fővárosban, és öregbítette hazánk hírnevét. A könyv elolvasásához, az ott történtek újra(át)éléséhez kívánunk jó szórakozást, jó böngészést!