„Valódi, hamisítatlan tengerészkülsejű férfi állt előttem, a harmincas és hatvanas évek közt, mosolygós, frissen borotvált arccal, melynek simaságát csak két pompás pofaszakáll tette változatossá. Ezenkívül még hatalmas szakáll lógott az állán, a hátán és a kezein, míg őszbe csavarodott bajusza vállain átvetve tette teljessé a képet […]. A keresztárboc vitorlájához támaszkodva figyeltem […], s tűnődtem
- kell-e mondanom, olvasóm, hogy jó anyám jutott eszembe. Akinek volt édesanyja, meg fogja érteni ezt a megrögzött szokásomat, hogy mindig, valahányszor sorsom veszélyes helyzetbe sodor, neki szoktam támaszkodni valaminek, s anyámra gondolok.” Megejtően „klasszikus” és nagyon is ismerős észjárás, ugye? A hang mindenesetre Karinthyé… Stephen Butler Leacock angol származású kanadai közgazdász a múlt század elején évtizedekig vezette a montreali McGill Egyetem közgazdasági karát. Szaktudományos publikációin kívül számos történelmi és irodalmi műve jelent meg, nemzetközi hírnevét azonban irodalmi paródiáinak köszönheti. A magyar olvasók is leginkább a humorista énjét ismerik a hozzá lélekben igen közel álló Karinthy Frigyes jóvoltából, aki 1927-ben adta közre Leacock-fordításait, jobban mondva
- átköltéseit. Kötetünk ezeket az írásokat tartalmazza.
